"-Tedd meg Draco, vagy állj félre, hogy valamelyikünk...
-kárált a  nő, de  ebben  a  szempillantásban  ismét  kicsapódott
a toronykilátó ajtaja, és megjelent Piton. Ott állt a csigalépcső
tetején, kezében a  pálcájával, s  fekete  szeme  gyorsan  végig-
siklott   a    jelenlevőkön:    a    mellvéd   tövébe     roskadt
Dumbledore-on,  a  négy  halálfalón,  köztük  a   megvadult  vér-
farkason, és malfoyon.
 -Van   egy  kis  gond,  Piton-szólt  a   ragyás  Amycus,  szemét
és   pálcáját  egyaránt   Dumbledore-ra  szegezve.-Úgy  tűnik,  a
gyerek nem képes...
 Ekkor   azonban   még  valaki  kimondta  Piton  nevét,  ha  egé-
szen hallkan is:
 -Perselus...
 Ez  a  hang  jobban  megijesztette  Harryt,  mint bármi  más az-
nap este. Dumbledore rimánkodott...
 Piton  nem  szólt,  csak  megindult előre. Malfoyt  durván  fél-
relökte, a három halálfaló pedig szó  nélkül  hátralépett, s  még
a vérfarkas is behúzta a nyakát.
 Piton ránézett  Dumbledore-ra.  Arca  az  undor  és  a  gyűlölet
kifejezésébe merevedett.
 -Perselus...kérem...
 Piton felemelte a pálcáját, és Dumbledore-ra szegezte.
 -Adava kedavra!
 A  pálca  hegyéből  kitörő  zöld  fénycsóva  a  mellkasa   köze-
pén találta el Dumbledore-t. Harry  ordítani  akart,  de nem  tu-
dott  némán és   mozdulatlanul  kellett néznie,  hogy  az  átok a
magasba  taszítja  Dumbledore-t. Az  ősz  varázsló  egy  pillana-
tig  mintha lebegett volna a  zöld  koponya  alatt,  majd  lassan
zuhanni  kezdett, akár  egy   hatalmas  rongybaba,  és  eltűnt  a
mellvéd mögött a mélyben."
                   /J. k. Rowling: Harry Potter és a Févér Herceg/